„Mert én megszabadítalak, nem esel el fegyvertől, és életedet ajándékul kapod, mert bíztál bennem! – így szól az Úr.” (Jer 39,18)

     Úgy hangzik, mintha különleges bánásmódban, kitüntetett figyelemben részesülne a kijelentés címzettje: bizalma jutalmául elnyeri Isten szabadítását. Ezek szerint mégis csak lehet, sőt kell is tenni az embernek azért, hogy az egyébként ingyen kegyelmet kiérdemelje? Vagy az Ószövetségben, mielőtt Krisztus megfizetett érettünk,  másak voltak a szabályok? Nézzük meg egy másik szemszögből az igét! Ha nem bízom Istenben, a magam feje, akarata után megyek, ügyesen elkerülöm a számomra készített szabadítást, hiszen az orrom hegyénél nem látok messzebb. "Ki Istenének átad mindent, bizalmát csak belé veti, azt csudaképpen őrzi itt lent, ínség, baj közt is élteti." (MRÉ 399.) Nem kivételezés, személyválogatás, hanem minden hívő számára felkínált lehetőség az ajándékul kapott élet! Ámen.